Nohát valóban ára van. Történt ugyanis, nem ma, hanem tegnap, hogy az ex írt egy üzenetet amiben azt kérdezte nem Skype-lunk-e. Őszintén meglepett a kérdés, több gondolat is felmerült bennem az okokat keresvén. Elsőnek az jutott eszembe, hogy biztosan unatkozik, merthát ő van egyedül egy lakásban (nem én), második körben eszembejutott az is (mekkora gáz már, hogy ezen kattog az agyam), hogy biztos továbblépett, talált valakit aztán ezt akarná az orromra kötni. Most így végig gondolva nem igen ismerek senkit ebben a nagy univerzumban, aki elmondja a volt barátnőjének, hogy becsajozott. Na mindegy, ez is eszembejutott. Hogy-hogy nem összejött a tréccselés, és a meglepő az volt az egészben, hogy több, mint egy órán keresztül beszéltünk. Naná, hogy a szakításról, meg a kapcsolatról, meghogy mekkora lúzerek vagyunk. Ami igaz is. De érdekes, hogy szakítani kell ahhoz, hogy az ember ismét tudjon beszélgetni? Csajról nem esett szó, bár minden bizonnyal ha lenne, akkor nem velem csevegne több, mint egy órát. Gondolom én. Nem igen tudom, hogy most ezzel mit kellene kezdenem, mármint a beszélgetés tényével. Én nem akarok haragot tartani, hisz ahogy egyre telik az idő (amúgy pont tegnap volt 1 hónapja a szakítás!), egyre több dolog esik le. Persze hiányzik, a lénye, meg a tény, hogy valaki vár otthon, van aki horkol mellettem, de azt is tudom, hogy ennél egy kicsit többet várnék el a másiktól és ami a lényeg többet várnék el MAGAMTÓL egy kapcsolatban. És itt a kapcsolaton is elég nagy a hangsúly. Szóval nem volt gáz, hogy beszéltünk. Ámde illedelmes kislányként elmondtam anyunak, aztán jött a feketeleves, amit sajnos-nem sajnos már várok-vártam egy kicsit, mert túlságosan is idillinek mondható az eddigi itthonlétem, ismerve anyut, a gondolatmenetét, a reagálását és a kombináló tehetségét. És eljött a nap, merthogy miért beszéltünk, meghogy hogyan akarom ezt én lezárni, hogyha nem beszélek erről senkivel, vagy ha mégis az a volt pasim, aki kidobott. Való igaz, hogy nem beszélek a dologról, és nem éppen azért van egy így, mert nincs bennem fájdalom-gyötrödés sötöbö, hanem azért, mert a reakció részét nem akarom felvállalni. Anyu nem tudnak objektív véleményt formálni ezzel a dologgal kapcsolatban, mert anno volt jópár konfliktus köztük, és erre ha van lehetősége anyunak mindig fel is hívja a figyelmemet (miközben ő állítja, hogy ezeket a dolgokat ő már régen lezárta....) Úgyhogy valóban nem beszélünk róla, amikor hazaköltöztem akkor egy alkalommal negatív, rábeszélési sztorizgatást indított volna el, de mondtam neki, hogy azzal nem segít, hogy a sárba tiporja azt az embert aki összetörte a szívemet, de akit én még mindig szeretek. Ezzel le is zártuk az ügyet, és lassan eltelt 1 hónap. Tudom, hogy nem jó ez így, de veszekedni nincs kedvem, mert az nem tenne senkinek jót, plusz akkor kapkodásba mennék át, és hoznék nagyon hirtelen döntéseket. Amit nem igen kellene, úgyhogy meg kell húznom magam, bár ez meg sokáig nem fog menni, mert nem vagyok egy jól idomítható paci. :)
Ma nagy változás indult el az életembe, közel 15 éves vörös időszakomat lezárva immáron csak barna színű hajfestékkel festegetem a fejemet havi rendszerességgel. Bár tény, hogy az első festés után még nem lettem totál barna, de azért az is látszik, hogy más a színe a fejemnek. Érdekes az élet, mert az első barna hajfestéket november elején-közepén vettem meg, és pont mondta az egyik kolléganőm, hogy akkor most az exemet is lecserélem, én meg mondtam, hogy nem. Hmmm, aztán mégiscsak. Bár cseréről még közel távol nincs szó. Ezen is gondolkodok erősen, hogy érdemes lenne-e visszamásznom a Single lóra és elkezdeni keresgetni? Korai, vagy nem? Kell-e ez nekem egyáltalán, hisz anno sem volt egyszerű dolog, azóta szerintem meg még több balfasz (tisztelet a kevés kivételnek, mert tudom, hogy vannak kivételek) fütyi mutogató magát férfi állatnak gondoló egyed nyomulhat a neten. Meg lesz-e még valami ebből a kapcsolatból? Bár őszintén bevallva, ahogy az egy előző posztban már írtam, nem igen hiszem, hogy lenne jövőnk. Nem hiszem, hogy akkora változást véghez tudnánk vinni, most pár hónap alatt. Úgyhogy passzolom a kérdést, de azért szerintem körbe lesek majd a netes pasivadászat színterén, másnem beszélgető halacska csak horogra akadna. Vagy nem, de ha esélyt sem adok, akkor meg ne várjak semmit. :)
Jesszuska hozta ezt a könyvet, amit ezúton is köszönök Neki, mert jó választás volt. Vannak benne okos dolgok, bár ez a könyv olyan újra-és újra kézbevevős, nem egy regény, amit addig olvasol, míg a végére nem érsz, itt azért meg is kell tudni emészteni azt amit olvasol éppen. De ez kell most, illetve ez is. Meg az írás is. :)
