A majomka persze én lennék. Hogy miért pont a ketrecben? Hát momentán, vagyis ma feltűnően így érzem. Ma nagyon-nagyon hisztis picsa voltam, vagyok. Valami elképesztő módon. Értem is meg nem is. Ugye kurva sok bennem a jövőt illető kérdőjel, melyek nem akarnak elfogyni, csak az idő telik…
A címben saját magamat fényezem, illetve pont nem. Mert annyira gázul tudok viselkedni, vagyis inkább csak érezni. Nem igen találom a helyem, momentán, úgy érzem, hogy be vagyok zárva egy ketrecbe és ott vergődök, mert húznák már a p.csába, de nem tudok. Utálom, hogy tétlennek érzem magam, hogy…
Hát (valóban nem kezdünk Hát-tal mondatot, de mivel én írok, így kezdek), elindult az új év, a várva várt új év. Már el is telt kemény 5 nap úgy, hogy a nagy lófasz történt. De az keményen. Sajna ahogy anno is tartottam tőle kezd rámmászni, hogy most akkor mi a szent szar lesz velem érzés, mert…
Hát eljött, végre. Az új év, a szép páros, a kicsit talán gömbölydedebb, mint a tavalyi volt. Személyszerint vártam már, na nem nagyon, nem megváltásként, hisz maga az évszám mit sem tehet azért, hogy nekem jobb-szerencsésebb legyen. De hát mégis, és volt is bennem valami…