Nohát-nohát pár napig off-on voltam, nanem a elfogyasztott töménytelen alkohol, vagy a beigli végett, csak így alakult. Most jut eszembe, nem is ettem beiglit. A piát meg már évek óta nem bírom, ez is a korral jár. Bár ezt annyira azért nem bánom, mondhatni anno megittam már a magamét. :)
Több gondolat is mászkál a nagy fejemben. Többek között az, hogy hohó, hát végetért a karácsonyi készülődéses feeling, úgyhogy rendbe kell szednem magam hamar gyorsan, mert most már nincs idő lazsálni, meg sebetnyálazni. Valamit kell tennem, lépnem, terveznem. Tegnap majd egész este a netet bővöltem, állás-albérlet után kutatva. Sok szép dolgot nem igen láttam, de azért nem adom fel a reményt, az sajnos tény, hogy horror árakat akarnak egyesek (illetve a többség) elkérni a lakhatásért, és ez nagyon-nagyon gáz. Ahhoz, hogy az ember havonta akárcsak (ez kurva nagy idézőjelben van!) 80e ki tudjon perkálni albérletre és erre jön még a rezsi, az össz költség legyen mondjuk 110-120e forint, mégis mennyit kell keresnie? Én valahol nagyon elvagyok tévedve, mertugye évek óta nemhogy nem nőtt a fizetésem értéke, sokkal inkább csökkent. És el nem tudom képzelni, hogy ki tudom fizetni a lakást, a rezsit, a kaját és még marad is lóvém. Nem tudom, ez milyen lehet. Übergáz, hogy 35 évesen nem tudom milyen az, hogy félrerakni, vagyhogy hónap végén cipőt venni (bár azt, sajnos fizu után sem igen tudom). Úgyhogy nem lettem okosabb, ahogy a netet bővültem. Aztán reggel jött az isteni szikra (tényleg annak tűnt, mert éphogy kinyitottam nem kicsit csippás szemeimet), amikor is beugrott, hogy az egyik Mülleres kollegina családjának van Győrben egy lakása, amiben ha jól tudom nem lakik momentán senki. Akár meg is kérdezhetném, hogy mi lenne ha, esetleg ne adj isten én mennék oda és venném ki. Bár sok mindent nem tudok a lakásról, az biztos, hogy nem egy kis lyuk. Győr anno 10 éve nagy szerelmem volt mint város, mert hetente jártam suliba, és nagyon bejött a belvárosi feelingje. Plussz még anno-anno krisztus előtt 800-ban (2000-es évek eleje) is fájt volna a fogam Győrre, de aztán lófaszt nem tettem az ügy érdekében. Namármost akár még Győr is szóbajöhetne, mint lehetséges célállomás. Cégek azért ott is vannak, ismerős is akad egykettő. Úgyhogy talonba teszem ezt a lehetőséget.
Aztán délután jött a másik felismerés. Miszerint nem kellene hadakoznom annyira az itthon lakás ellen, mert lehet, hogy a nagy hadakozásom eredménye az lesz, hogy az esélyét is elszalasztom a jobb dolgok bevonzásának. Mert arra figyelek csak és kizárólag, hogy nem akarok itt lenni, miközben itt vagyok. Meg kell próbálnom a legjobbat kihozni ebből a jelenlegi szituból. Le kellett esnie (és hálisten le is esett) a tantusznak, hogy annyira sok mindent nem veszítek ha itthon lakok pár hónapig, hisz eddig sem volt annyira nagy életem, lófaszt nem csináltam a munka és a háztartás mellett, nem igen tud semmi hiányozni a "nagyvárosi" életből, mert nem éltem úgy. El kell kezdenem az Önéletrajzom átszerkesztését, és minden olyan helyre be kell adnom, ahova még megoldható a bejárásom, aztán élnem kell a lehetőséggel amit a Sors úr elém rak, de nem hadakozni a szitu ellen, amiben vagyok, hanem tennem kell érte, hogy a szitu más legyen. De amíg itt vagyok, és itthon lakok, addig ki kell használnom, hogy nem kell fizetnem a lakhatásét, a mosásért, a kajáért, van társaságom, de ha úgy van tudok egyedül is lenni. Nem szabad elhagynom magam, mert ennél sokkal, de sokkal többre is képes vagyok. Meg kell ragadnom a lehetőségeket, hisz mint tudjuk "kockázat nélkül nincs esély!". Ja, és el kell kezdenem mozogni, mertbár annyi plussz nincs rajtam, amennyi a cigi eldobása után esetleg "várható" lett volna, de mégiscsak érzem, hogy baccameg csak össze érnek a combikáim. Úgyhogy nagy levegő és bele kell vágnom, mert másképp nem fog menni. Ámen
