Hát eljött, végre. Az új év, a szép páros, a kicsit talán gömbölydedebb, mint a tavalyi volt. Személyszerint vártam már, na nem nagyon, nem megváltásként, hisz maga az évszám mit sem tehet azért, hogy nekem jobb-szerencsésebb legyen. De hát mégis, és volt is bennem valami megnyugvás érzés 2016. január 01-én, 0 óra 1 perckor. Ez olyan belső mizéria, amiben egyre inkább hiszek, mióta öregszek. 

Rá kell jönnöm, hogy a nagy dolgok sem egyik napról a másikra fognak velem megtörténni, ezért a célok kitűzése, illetve a megvalósításukhoz szükséges lépéseknek (minden napi lépések) kell jellemeznie a 2016-os évet. Nem akarni mindenben homlokegyenest nagy változást remélni, mert olyan nem lesz. Aprónak tűnő dolgokat kell magam elé tűzni első körben, hisz sajnos eddig nem voltak nagyon céljaim, max. az uncsi hétköznapokat-hétvégéket-heteket-hónapokat túlélni, ami valljuk be nem éppen nagy cél egy középkorú embertől. Az első cél, ami meg is valósult szilveszter estéjén, hogy vidáman, és szépen kisminkelve várom az új évet. Nem hagyom, hogy a 2015, ami csöppet padlóra ültetett rám is tehénkedjen, rá kényszerítve arra, hogy összetörve induljak neki az új évnek. Na, azt már nem. Boldogan, emelt fővel indultam neki ennek az évnek, és már nem sírattam el a tavalyit, már nem. Nem mondom, hogy 100 %ig sikerült lezárnom, mert pár csata még tuti vár rám, érzelmi téren biztosan, de elengedtem. És megkönnyebbültem. Jött az új, az új év, az új esély. Ami erőt ad, az meg pláne, hogy a tavalyi év egyik legnagyobb pozitív döntése, ami még mindig tart, és azon vagyok, hogy ez sokáig így is maradjon, hogy több, mint 12 év napi bagózás után, 140 napja nem gyújtottam rá. Annak ellenére sem, hogy lelkileg a legrosszabb időszakomat éltem ebben a 140 napban. De nem hagyom magam legyőzni, ebből kell idén is erőt merítenem, mert le akartam rakni, és láss csodát minden nagyobb hiányérzet nélkül leraktam, pedig az életemet befolyásolta a bagó nap, mint nap. Ez minden nap erőt ad, erőt, hogy menjek, és igenis legyenek céljaim, és ne a túlélés legyen a cél, hanem valami új megélése, tapasztalat szerzés sötöbö. Ezért hálás vagyok a tavalyi évnek, meg azért is, (mert bár nem egyszerű ezt leszűrni/kiszűrni egy csalódott lelkiállapot közepette), hogy kinyílt a szemem, bár ezért az exemet illetné a hála, de ott még nem tartok, hogy neki hálálkodjak. De tény, hogy még sajnos pár hónapig simán el lettem volna abban a szaros lavorban, amiből végül ki lettem borítva, a szarral együtt. Ilyen sekélyes az ember lánya, mert hálisten nem hálisten nem én vagyok egyedül ilyen puhapöccs, hogy benne maradok a szaros lavorban, miközben a szagot sem, meg a langymeleg állapotot sem bírom huzamosabb ideig. 

Célok

- két naponta torna, minimum 15 perc (ez még simán vállalható, ha dolgozok akkor is)

- pénzügyi tervet készíteni (havi, negyed és féléves ciklusokra felbontva)

- munka keresés, önéletrajz átírás, fénykép csere

- napi olvasás, pozitív idéztek szem előtt tartása

- 2016. május körül (legkésőbb) újra kirepülni a szülői házból

- 2016. őszén elhúzni pár napra pihenni, a nagy cél PÁRIZS :) 

- figyelni a jelekre, a saját jeleimre, ha valami nem tetszik, azt ne tartsam már magamban, ne emésszem rajta magam, és ne hatványozottan zúdítsam rá arra, aki az első negatív érzés magját elvetette bennem. Igenis álljak már ki magamért, a véleményemért, a gondolataimért, mert más nem fog.!

- újra NŐ-nek lenni, csupa nagy betűvel, nem hagyni, hogy más vegye át az irányítást, hogy visszafejlődjek kis hernyóvá, miközben pillangó is lehetek. 

- visszamászni a Single lóra, nem felülemelkedni a többiek felé, csak a kialakult szituációt kell egy magasabb szintről-tárgyilagosan szemlélni. Bizonyos íratlan játékszabályokat be kell tartanom, amiket anno sokszor figyelmen kívül hagytam, nem szabad idő előtt túlontúl megnyílni mások előtt, ha valakivel van célom, akkor is lesz, ha nem tárom ki nekem a lelkem egyből, ha meg nincs dolgunk egymással, akkor meg minek váltsam aprópénzre az értékeimet?!