Hát igen, kérem szépen - kereken 130 napja nem dohányzom. És annyira jó ezt leírni, megélni, mert nem igen hittem, hogy meg tudom ezt csinálni. Még akkor sem, ha az elhatározás elég erős volt bennem, de hát voltak már ilyen próbálkozásaim azalatt a 12 év alatt, míg füstöltem. És láss csodát, itt vagyok és nem mondanám, hogy annyira hiányozna a cigi. Sőt. Néha eszembejut, hogy most akkor hány napja is nem dohányzok, de késztetést nem érzek arra, hogy menjek és vegyek és szívjam. Mert eldöntöttem, hogy elég volt, és próbálom ehhez tartani magam. 130 napja. :)
A kedvem is-is alakulgat. 2 nap és jön a Jesszuska, úgyhogy most nincs időm lelkizni nagyon-nagyon, mert meló van, de rengeteg. Mos-főz-takarít-süt meg egyebek, ahogy illik. Azon agyalgattam ma, ahogy takarítottam, hogy biztos is, hogy van miértje az eseményeknek. Mármint, hogy van oka, és nem csak a változás, ami már nagyon régóta kellett (volna), hanem pl. az, hogy most itthon tudok lenni, hogy tudok segíteni, hogy talán nem csúszunk meg idén karácsonykor úgy ahogy amúgy mindenegyes évben szoktunk. Most úgy érzem, hogy nagyon is jó, hogy ez most így alakult. Mert kellett, már hogy vissza tudjak adni egy keveset abból, amit a szüleim nekem adtak az elmúlt években, és még amit nekem fognak adni a jövőben. Jó hasznosnak érezni magam, és jó, hogy tudok segíteni.
Lelkem állapota stagnál. Olyan semmilyennek mondanám, még valahol valamiért remélek. Hogy mit, azt magam sem igen tudom. Dehát a remény hal meg utóljára. Karikor azért lehet egy kicsit megdölök majd, főleg, hogy biztos lesz alkoholizálás is. Meg kellene terveznem az év utolsó napjait, mert januárban már kell valamit kezdenem magammal, hogy-hogynem az itthon üldögélést (bár nem mondanám sejehajvakarásnak) már most unom, nem szeretek mások terhére lenni, bár lővésem sincs, hogy merre kellene indulnom a változásokkal teli 2016-os évben. Mert változás biztos, hogy lesz. Lenni kell. És Lesz is. Ámen! :)
